08.08. Levonások a befizetésekből

A pénztárak a bankoktól eltérő módon működnek, folyamatos számlavezetési díjat és egyéb költséget nem számíthatnak fel. A pénztáraknak a működésüket a befizetésekből kell megoldaniuk, ezért a tagdíj és adomány befizetésekből egy bizonyos összeget levonnak működésük céljára. Ebből fizetik a munkavállalókat, az ügyfélszolgálatot, a könyvelést és az egyéni számlavezetést, illetve az ezt támogató informatikai rendszert. A tagdíjbefizetések döntő hányada természetesen az egyéni számlára kerül. A levonást kezdetben nem szabályozta jogszabály, de ma már meg van határozva, hogy legfeljebb mekkora lehet a levonás: „A nyugdíjpénztár a tag, illetve a munkáltatója által teljesített befizetésnek az évi 10 000 forint összeghatárig terjedő része legalább 90 százalékát, az azt meghaladó része legalább 94 százalékát köteles jóváírni a tag számláján.” A nyugdíjpénztár a fenti szabálytól a tag belépésétől számított első két befizetés esetén eltérhet, úgynevezett belépési díjat számíthat fel, amely azonban csak néhány ezer forint lehet. Az állami adóhatóságtól érkező adó-visszatérítésből nem lehet levonni, az teljes egészében az egyéni számlára kerül. A pénztárak többsége a működési célú levonásokat az éves befizetések összegéhez igazítja és úgynevezett sávos levonást alkalmaz. A sávos rendszerben a befizetések magasabb tartományba eső részéből egyre kevesebbet vonnak le, a legfelső sávban pedig akár már nem is történik levonás.